kit szeretsz jobban

először joszef hajolt oda
kis barukh-hoz

barukh úgy emlékszik
hogy nyolc-kilenc éves lehetett akkor

joszefnek
derékból kellett
előre dőlnie
ha azt akarta
hogy az arcuk
egy magasságban legyen

barukh úgy emlékszik
hogy joszef
egészen belehajolt az arcába
úgy kérdezte meg
halkan
szinte suttogva:

kit szeretsz jobban?
anyát vagy engem?

barukh úgy emlékszik
hogy nem lepődött meg a kérdésen
akkor már hosszú ideje
zajlott valami
otthon
amit kis barukh
a válás fogalmával
kötött össze

egyszer meg is kérdezte sosanát:
el fogtok válni?

és a válasz
amit sosana adott
nem nyugtatta meg kis barukhot

kis barukh jobban szerette sosanát
mint joszefet
ez nem volt kérdés a számára
de azt is tudta
hogy ezt nem mondhatja meg joszefnek
mert azzal összetörné a szívét
és nem érezte magát
elég erősnek ahhoz
hogy abban az időszakban
amikor a családja
és a világa
összeomlani készült
még joszef összetört szívének terhét is
magára vegye

ezen gondolkodott kis barukh
miközben joszef arcát nézte
ami az ő arcához egészen közel
csak az ő válaszára várt

kit szeretsz jobban?
anyát vagy engem?

ez volt az első alkalom
az első trauma
amit barukh fel tud idézni
amikor eredendően nem-tipikus idegrendszere
egy elviselhetetlen szituációból
úgy menekült el
hogy egyszerűen kicsekkolt a pillanatból

nem tartott sokáig
ez a kicsekkolás
csak néhány szempillantásig
de azalatt kis barukh
elég erőt szedett össze ahhoz
hogy joszef arcába
hazudja azt a mondatot
ami minden ilyen kérdésre
az egyetlen illedelmes válasz
az egyetlen olyan válasz
ami nem töri össze joszef szívét
és ami egyszersmind
kis barukh válláról is
leveszi azt a terhet
hogy szülei
fölnőtt konfliktusában
neki
az egyik gyereknek kelljen
még ha csak közvetett módon is
de eljátszania a döntőbíró szerepét:

mindkettőtöket
egyformán szeretlek
hazudta

barukh nem emlékszik
hogy mi történt ezután

valószínűleg jozsef magára hagyta
kis barukh pedig
gyorsan visszabújt oda
ahol senki nem hajolt az arcába
senki nem ment a bőre alá
ahol mindenki békén hagyta

abba a tudatállapotba
ami kívülről szórakozottságnak
vagy udvariatlanságnak
gyakran érzéketlenségnek
máskor pedig
egyenesen arroganciának tűnt
és tűnik azóta is

belülről viszont
egyszerűen csak
egy bunker
a pillanat túlélésének
egyetlen és elengedhetetlen eszköze

barukh nem tudja
hogy ez volt-e az első
az eredendő trauma
ami mozgósította
divergens idegrendszerét
de azt tudja
hogy azóta millió és millió
hasonlóan elviselhetetlen helyzetben
reagált az agya úgy
hogy egyszerűen
és önhatalmúlag
kis barukh és nagy barukh
szándékától teljesen függetlenül
kicsekkolt a pillanatból

annak
hogy az agya
miért értékel egy helyzetet
elviselhetetlennek
sokféle oka lehet

lehet teljesen banális
mint az
hogy a kémia óra unalmas
de lehet olyan grandiózusan fájdalmas is
mint joszef kérdése:

kit szeretsz jobban?

persze
később
ahogy a családi szappanopera folytatódott
sosana is odahajolt kis barukh-hoz
és ő is feltette neki a kérdést

de arra
hogy neki mit válaszolt
barukh már egyáltalán nem emlékszik

azt a pillanatot teljesen elveszítette

sok millió másik pillanattal együtt

---