kezdetben

kezdetben…

barukh sokkal többet mosolygott
sokkal szelídebben csillogott a szeme
és úgy általában
jobban meg volt illetődve attól
hogy izraelben él

élhet

minden született izraeli
azonnal látta rajta
hogy turista

vagy zarándok

vagy új bevándorló

a lépései könnyűek voltak
óvatosak
előzékenyek

ha akaratlanul meglökött valakit
a kibuci étkezdében
a boltban
vagy az utcán
azonnal elnézést kért
és odébb szökkent

(barukh százkilencvenöt centi
és száztíz kiló
csak a szökkenés miatt mondom)

aztán eljött a nap
ami örökre megváltoztatta az életét

.

barukh az első izraeli munkhelye
eilátban volt

egy a vörös-tengerre néző
luxus lakóparkban
szerelt be luxus ajtókat

azon a bizonyos napon
amelyiken barukh élete megváltozott
egy nagyobb szállítmány érkezett
ajtók és ajtókeretek
amiket fel kellett juttatni
az egyik épület ötödik emeletére

barukh főnöke azt találta ki
hogy nem az épületen belül
a lépcsőkön bukdácsolva
hanem az épületen kívül
egy daruval
juttatja fel az ajtókat

a darukezelő és barukh főnöke
lent felpakolják a darura
az ajtókat és az ajtókereteket
barukh pedig fent
az ötödiken
kiáll a teraszra
és lepakolja a daruról
a szállítmányt

illetve
lepakolja
az adott lakáshoz tartozó
öt ajtót
egyenként harminc kiló
aztán lepakolja
az adott lakáshoz tartozó
tizenöt ajtókeret-elemet
egyenként tíz kiló

aztán

az épület homlokzatán átmászik
a szomszéd lakás teraszára
ott is lepakol
öt ajtót és tizenöt ajtókeret-elemet

aztán

átmászik
a harmadik lakásba
és miután
ott is lepakolja
az ajtókat és ajtókereteket
végez

ez volt a terv

klasszikus
gondos
kockázatkerülő
izraeli
terv

barukh felgyalogolt az ötödikre
kiállt a teraszra
és várta az első adag
ajtót és ajtókeretet

a szemközti iskolából
áthallatszott a gyerekek zsivaja
az arab-félsziget felől fújó
ötven fokos szél
barukh pólóját cibálta

barukh nézte az emelkedő darut
és kellemes izgalmat érzett

egészen addig
ameddig fel nem ért
az első adag
és ki nem derült
hogy a daru nem tudja
beemelni a teraszra
az ajtókat és ajtókereteket

a gép karja ugyanis nem elég hosszú
és a padlószintnél
nem tud közelebb hatolni a teraszhoz

vagyis barukhnak
ki kell hajolnia az erkélyről
és át kell emelnie minden
ajtót és ajtókeretet
az öt emeletnyi mélység felett

úgy
hogy miközben kihajol a teraszról
és megemeli a tíz és harminc kilós darabokat
testének súlypontja
lehetőleg a terasz felett maradjon

ellenkező esetben ugyanis
az ajtókkal és ajtókeretekkel együtt
a mélybe zuhan

barukh áthajolt a teraszról a daruhoz
és megpróbálta megemelni
az első ajtót

az alig mozdult

barukh lepillantott az utcára
ahol a darukezelő és a főnöke várta
hogy küldhessék már
az ajtókat és ajtókereteket
a második lakáshoz

az idő pénz
és a darunak drága az óradíja

barukh felállt
hátratántorodott
megtámasztotta a hátát
a terasz falában
és előhúzta a telefonját

a főnökét hívta
hogy elmondja neki
ez nem fog menni
mert

halálfélelme van

mert
vagy egy ajtót fog leejteni
egy gyalogos fejére
vagy ő maga fog lezuhanni

vagy mindkettő

a fönöke csak annyit mondott
hogy ne izguljon
menni fog
meg tudja csinálni

en brerá

barukh hátát a falnak vetve állt
és a daru végén
rá váró ajtókat és ajtókereteket nézte

tudta
hogy nincs más
aki lepakolhatna

tudta
hogy ha a főnökének fel kell jönnie
hogy lepakoljon
akkor neki
mármint barukhnak
másnap már
nem lesz munkája

és barukhnak szüksége volt
erre az állásra

ezért barukh en brerára gondolt
aki az izraeli folklórban
az ilyen helyzetekben
mindig a hős segítségére siet

és csodák csodája
pusztán azzal
hogy rá gondolt
barukh megidézte en brerát
és en brerá
a segítségére sietett

en brerá
héber kifejezés
izraeli életstílus
azt jelenti:
nincs választás

ma sem tudja
hogyan
de lepakolta
az összes
ajtót
és ajtókeretet
az első lakás
teraszára
aztán
tériszonyát legyőzve
öt emelet magasságban
átmászott a második lakás teraszára
és ott is
lepakolta
az összes ajtót és ajtókeretet
majd átmászott a harmadik lakás teraszára
és ott is lepakolt

és miközben
pakolt és mászott
és pakolt és mászott
szakadtak a könnyei
nem a szomorúságtól
vagy a félelemtől
hanem az adrenalintól
ami próbált utat találni magának

barukh úgy érezte magát
mint a katona
akiből nem a személyes bátorsága
vagy a rátermettsége
csinál hőst
hanem en brerá

minden izma és idegszála megfeszült
az agya kiürült
csak két dologra tudott gondolni

teljesíteni a küldetést
és életben maradni

teljesíteni
a küldetést
és
életben
maradni

amikor a harmadik lakás teraszán
az utolsó ajtót is lecibálta a daruról
és nekitámasztotta a terasz falának
lassan felegyenesedett

először órák óta

először
évek
óta

ahogy a terasz széléhez lépett
hogy intsen a kezelőnek és a főnökének
hogy mehet a daru
végeztek
különös dologra lett figyelmes

amíg dolgozott
megnőtt a föld gravitációs ereje
a léptei nehezebbek lettek
a bakancsa pedig úgy tapadt a földhöz
ahogy korábban soha

nem mosolygott
a szeme nem csillogott
és megilletődöttséget sem érzett már

lepillantott
az utcára
a város háztetőire
a tengerre
beleszagolt
az ötven fokos szélbe
és azt érezte
hogy mostantól
ő ehhez a földhöz tartozik
ez a föld pedig mostantól őhozzá

mostantól
ez az ő országa is

mert ott az ötödik emeleten kitaposta
a saját és családja helyét izraelben

---