karnyújtásnyi távolságra

reggel fél hat van
barukh a konyhaasztal fölé görnyed

a mínuszokat számolja
a családi költségvetésben

újra

azzal a kicsivel
ami bejött
a lyukakat próbálja betömködni

barukh nem panaszkodik
és nem is sajnáltatja magát

ránéz a hézagos excelre
és a folyamatábrára
ami azt mutatja
hogy honnan hová
kell rakosgatnia a pénzt
hogy a felszínen tudjanak maradni
és önmagát látja
az excelben és a folyamatábrában
és életében először
ez nem fáj neki

életében először
két hete
budapesten
barukh úgy beszélgetett
pszichiáterrel
ahogy az ember
barukh
elképzeli
hogy pszichiáterrel beszélgetni
érdemes

barukh tőle tudta meg
hogy nem bipoláris
vagyis mániás-depressziós
hanem unipoláris depressziós
+ hogy adhd-je
vagyis figyelemhiányos
hiperaktivitás-zavara van

hogy azok az epizódok
amiket barukh
a maga számára
tévesen
mániás időszakoknak diagnosztizált
valójában a hiperaktivitásból fakadó
pörgések voltak

a pszichiátertől tudta meg
barukh azt is
hogy az amfetamin
amit a húszas éveiben
a szociális helyzetektől való
szorongás csillapítására használt
szintén azért működött nála
olyan csodálatosan
olyan végzetesen
mert az összerántotta őt
a figyelemzavarból

és azt is
hogy a cipralex
azért használ neki
mert unipoláris depressziós
ha ugyanis bipoláris lenne
akkor ez a gyógyszer
csak még jobban szétdobná

barukh egy munkafüzetet is kapott
ami abban segít
hogy megértse
hogy mi az az adhd
vagyis a figyelemhiányos
hiperaktivitás-zavar
és hogy a gyógyszerszedés mellett
milyen mindennapi praktikákkal
tud túlélni
és funkcionálni
egy olyan társadalomban
amit nem adhd-s embereknek
hoztak létre és tartanak fenn...

barukh és judit
közös életük során
szinte mindig úgy érezték
hogy egy karnyújtásnyi távolságra
vannak attól
hogy teljesen elveszítsék a kontrollt
az életük felett
és a gyerekekkel együtt
az utcára kerüljenek

ez az érzés
izraelben sem változott
csak a hangsúlyok kerültek máshová

és ez a folyamatos létbizonytalanság
mindkettejüket gyilkolta
és marta belülről
mert mindketten úgy gondolták
hogy a hiba bennük van
hogy ők a hibásak
lusták
felelőtlenek
deviánsak
amiért nem tudnak úgy élni
ahogy a többi ember
rendszeres bevétellel
és befizetett számlákkal

barukh mindig úgy érezte
hogy kifolyik a résein
annak a társadalomnak
ami a rendszerességre
a kiszámíthatóságra
és a megbízhatóságra épül

hogy az alakja
nem kompatibilis
a dobozzal
amibe bele kellene férnie

és mindig úgy képzelte
hogy ez az ő hibája

bűne...

ahogy barukh a munkafüzetet olvassa
kérdésekre válaszol benne
és jegyzeteket készít
eszébe jut
greta
thunberg
édesanyja
aki szintén adhd-s
és aki azt írja a grétáról
és a családjukról szóló könyvében
hogy valószínűleg hajléktalanként élne
ha nem talált volna rá az éneklésre
mint szenvedélyre
és mint munkára
amiért az emberek
a nézők
annyit hajlandóak fizetni neki
hogy az ő egyetlen fizetéséből
meg tudjon élni az egész családja

de hogy ő is
a sikeres énekesnő
greta thunberg édesanyja is
úgy érzi
hogy karnyújtásnyi távolságra van attól
hogy kifolyjon a réseken
és hajléktalanként éljen
az egész családjával...

reggel fél hat van
barukh a konyhaasztal fölé görnyed
és a mínuszokat számolja
a családi költségvetésben

siet
mert nem sokáig bír
megülni a seggén
és a konyhaasztal körül sétálva
gondolkodni lehet
de precíz számításokat végezni nem

siet
mert az agya nem tud sokáig
egy dologra koncentrálni

még egy versre sem
pedig az sokkal érdekesebb
mint a családi költségvetés foltozgatása

siet
de bűntudata
nincs már

életében először megértette
hogy mindig így fog élni
akár sikeres lesz
akár sikertelen
mert mindig egy karnyújtásnyi
közelségben fogja érezni magát
a hajléktalansághoz

mert az agyának
neuropszichiátriai berendezése
nem teszi lehetővé a számára azt
hogy decens polgár legyen

hét óra van

barukh leteszi a konyhaasztalra
az excelt és a folyamatábrát
a fejére kipát tesz
táliszba burkolózik
és tfilint teker magára

ahogy az ima elején
meghajol örökkévalócska előtt
érzi
hogy valami
megnyugtató
törődő
támogató energia
járja át a testét
mint egy langyos
tavaszi szellő
mintha örökkévalócska
szavak nélkül adná a tudtára
hogy tudja
hogy kicsoda ő
kicsoda barukh
és hogy ő
örökkévalócska teremtette annak
aki
és hogy ezt az életet kell élnie
mert nincs neki másik
és ha majd egyszer már
nem akar más lenni
mint akinek örökkévalócska teremtette
és hajlandó elfogadni
az unipoláris depressziós
adhd-s barukhot
akkor ez a langyos tavaszi szellő
ez a megnyugtató
törődő
támogató energia
az egész útján el fogja kísérni

---