bocsánat

homályosan emlékszem
egy vendégségre
kis barukh szülei
és kis barukh is
ott voltak

a vendégek
székeken és fotelekben ültek
falatozgattak és beszélgettek

nem emlékszem
hogy miről
csak arra emlékszem
hogy kis barukh számára
nem volt érdekes

ő
talán a többi gyerekkel
talán csak a testvérével
talán egyedül
jött-ment
szaladgált
játszott
a fölnőttek között

és miközben ezt csinálta
véletlenül
lelökött valamit
valamelyik dohányzóasztalról
valami poharat
vagy kistányért
vagy hasonlót

és akkor megállt a beszélgetés
és kis barukh kiszaladt a szobából

(furcsa
most
ahogy felidézem
ezt a pillanatot
az agyam
most is
igyekszik
kiszaladni a szobából
és valahová
máshová
menekülni
úgy kell erőltetnem
hogy itt maradjon
és emlékezzen
és meséljen)

kis barukh apukája
határozottan
szigorúan
utána szólt kis barukhnak
hogy jöjjön vissza a szobába
és ő megpróbált nem-visszajönni
de a szobában továbbra is csend volt
olyan nagy csend
mint amekkora egy fekete lyukban van
elnyelt minden fényt
és szaladgálást
és játékot

és nem lehetett mást hallani belőle
csak kis barukh apukájának hangját
ahogy kis barukhot szólítja
hogy azonnal menjen vissza

és persze
a poharak és kistányérok csörömpölése is
kihallatszott
ahogy valaki
nyilván egy nő
a házigazda felesége
és/vagy kis barukh édesanyja
megpróbált rendet tenni
a bálágán után
amit kis barukh csinált

és kis barukh nem akart visszamenni
minden porcikája tiltakozott
de apukájának hangja
olyan sötéten parancsoló volt
és olyan hatalmas gravitációs erővel hívta
hogy kis barukh
kénytelen-kelletlen
meghajolt a fizika törvényei előtt

ahogy óvatosan belépett a szobába
minden tekintet felé fordult
és az apukája
aki ugyanott ült
ahol az este folyamán végig
felszólította kis barukhot
hogy kérjen bocsánatot

úgy emlékszem
hogy kis barukh tudta
hogy ez fog történni
vagy valami hasonló
(nyilván nem először történt ilyen)
de mégis mintha
pislákolt volna benne
némi remény
hogy mégsem kell majd
leszakítania egy darabot
a lelkéből
és átnyújtania azt
egy ezüsttálcán
az ördögnek

bármekkora bajt is okozott
a poharakkal és a kistányérokkal

mert nagy bajt okozott
azt ő is tudta

bűnös volt

szóval
állt ott
kitéve a vendégek tekintetének
és apukája hangjának
ami újra felszólította
hogy tessék bocsánatot kérni!

és akkor
erre tisztán emlékszem
elhomályosult a szoba
és a vendégek is
és kis barukh összetöpörödött
icike-picikére

a kabbalában
a zsidó misztikában
צמצום-nak
cimcumnak
hívják ezt a jelenséget
isten is így töpörödött össze
az idők kezdete előtt
hogy helyet csináljon a világnak
amit megteremteni készült

ugyanígy töpörödött most össze
icike-picikére
kis barukh is
és húzódott vissza az agyába

részben
hogy a vendégek tekinteteinek
elviselhetetlen hidegségétől
átmenetileg megszabaduljon

részben
hogy kitalálja
hogy most mitévő legyen

választása persze nem sok volt

vagy kiszakít
egy hazug bocsánatkérést a lelkéből
és ezüsttálcán átnyújtja azt
vagyis megteszi azt
amit a fölnőttek várnak tőle

és
ezzel
ahogy azelőtt is
és azután is
eléri
hogy azok
békén hagyják
legalább annyi időre
amennyi alatt
bevarasodik a seb
amit kis barukh idegrendszerén
kéretlen behatolásukkal okoztak

vagy nem kér bocsánatot
és azzal biztosítja
önmaga és idegrendszere számára
a kéretlen és fájdalmas
behatolások folytatódását

egészen addig
amíg azok hatására
össze nem roppan
és bocsánatot nem kér

később ugyan
de végül garantáltan

icike-picike barukh
gondterhelten sétált fel s alá
az agyában

mit tegyek?
mit tegyek?
morfondírozott magában

egészen addig
amíg körvonalazódni nem kezdett
egy ötlet
egy ötlet
amit megfogalmazni sem mert
olyan veszélyesnek tűnt
de ami mégis annak az esélyét hordozta
hogy ép lélekkel ússza meg ezt kalandot

icike-picike barukh megállt
az agya közepén
nagy levegőt vett
és kiugrott a szobába

a fölnőttek
köztük kis barukh apukája is
ugyanolyan hidegen nézték őt
mint mielőtt ő a cimcumot csinálta
mintha a számukra
a fölnőttek számára
megállt volna az idő

kis barukh nagy levegőt vett
és azt mondta
hogy

bocsánat…

majd vigyorogva gyorsan hozzátette:

…nem látta a kacsámat?

kis barukh tudta
hogy mit csinál
hogy korábbi bűnét
mértéktelen szemtelenséggel tetézi
ráadásul apukájából
a barátai előtt csinál hülyét
amire az mindig is háklis volt
de nem volt más választása
ha hozni is akart ajándékot
meg nem is

ha ép lélekkel akarta megúszni ezt a kalandot

márpedig ő ép lélekkel akarta megúszni

nagyon is

a szobában
egy szempillantásnyi időre
néma csend lett

aztán felharsant a röhögés

azok a fölnőttek
akik egy perccel korábban
némaságukkal
még cinkosai voltak
kis barukh apukájának
és eltűrték kis barukh
nyilvános megszégyenítését
most nyerítve
röfögve
röhögtek
a chücpe
ily váratlan megnyilvánulásán

kis barukh
apukájára nézett
aki tanácstalanul forgatta a fejét
a röhögő vendégeket figyelve
és lassan elfogadva a tényt
hogy ezt a játszmát elveszítette

kis barukh várt még egy kicsit
biztos akart lenni afelől
hogy az ügy lezárult
majd újabb cimcumot csinált
és elhagyta a szobát

utóirat:

az ezután következő harminc év
összes játszmáját
kis barukh apukája nyerte meg

kis barukh soha nem tanult meg
fölnőttektől bocsánatot kérni
magyarul

ha pedig közönség elé kell állnia
a rászegeződő tekintetek elől
azóta is
először cimcumot csinál
és csak azután merészkedik vissza
a szobába

vagy a színpadra

---