sosáná barukh édesanyja budapesten azt mondja a telefonba barukhnak aki jeruzsálemben hallgatja hogy ne gyertek ide! isten ments hogy itt kapjátok el a vírust és itt kelljen orvoshoz vagy kórházba mennetek! isten ments hogy L aki se beteg nem volt se oltást nem kaphatott még magyarországon legyen kovidos! isten ments hogy az izraeli helyett a magyar egészségügyre legyetek szorulva! isten ments! ne gyertek ide! barukh és sosáná egy éve nem látták egymást egy hete volt pont egy éve akkor is csak röviden találkoztak egy éve barukh és családja mamci temetésére repült magyarországra csak néhány napot töltöttek ott és már jöttek is vissza sosáná azóta nem látta nagyobbik fiát és két legnagyobb unokáját nem utazhattak a korona miatt az unokák azóta húsz-húsz centit nőttek ha barukh belegondol hogy milyen lenne egy évig nem látni a gyerekeit összerándul mintha gyomorszájon szúrták volna ha belegondol hogy korona idején - de amúgy is - minden találkozás egy lehetséges utolsó találkozás akkor ez a csont itt a mellkasa felső részén feszíteni kezd és alig tud levegőt venni ... megpróbálja elhessegetni a gondolatot de erről az utolsó telefonbeszélgetésről sosánával barukhnak a ben hur jut eszébe a film a régi verzió az oscar-díjas az a jelenet amiben mirjám és tirza ben hur édesanyja és húga már leprások és a leprások völgyében élnek és eszter a család barátja ételt visz nekik és ben hur követi őt és így látja meg mirjámot és tirzát az édesanyját és a húgát akikkel utoljára akkor találkozott amikor még mindannyian egészségesek voltak még nem foszladozott a bőrük még nem rongyokban jártak és még nem egy barlangban éltek a leprások völgyében ben hur le akar menni a völgybe a barlangba oda hozzájuk de eszter visszatartja: júda ne menj oda! nem akarják hogy így lásd őket! nem akarják hogy elkapd tőlük a leprát! ben hur egy darabig hallgat eszterre aztán már nem megy neki nem tudja a mellkasában tartani a szívét berohan a barlangba és mirjám az édesanyja hiába könyörög sír kiabál júda! ne gyere ide! ne gyere ide! ben hur odamegy hozzá és átöleli és szorosan tartja fertőző leprás édesanyját ... kis barukh kilenc éves volt amikor először látta a ben hurt pécsen a petőfi moziban és miután látta hetekig volt rémálma a leprások völgyétől és a leprától hetekig dugta a fejét a takaró alá amikor sosáná este lekapcsolta a lámpát a gyerekszobában nehogy annak a leprás nőnek mirjámnak vagy tirzának a kinyújtott leprás karja hozzáérjen az ő arcához kis barukh arcához és megfertőzze őt a lepra és a leprások völgye olyan mélyre ment barukhnak hogy azóta is valahányszor újranézte a ben hurt a legszívesebben eltakarta volna a szemét amikor a leprás mirjám és tirza felbukkant a vásznon vagy a képernyőn és azóta is valahányszor újranézte a legszívesebben eltakarta volna a szívét amikor mirjám azért könyörög sír és kiabál előbb eszternek aztán ben hurnak hogy ne menjen oda hozzá ne menjen oda hozzá az ő szerelmetes fia nehogy meglássa őt ilyen állapotban nehogy megfertőződjön tőle ... barukh nyeli a könnyeit ahogy ezt írja ... a leprások völgyére gondol ahonnan sosáná az ő édesanyja telefonál neki és kéri őt hogy ne menjenek oda se barukh se a családja a leprások völgyére ahol most nem a lepra hanem a korona lakmározik ahol magukra hagyják a betegeket mert néhány száz gonosztevő mindent elvett a leprások völgyében élőktől pénzt kórházakat múltat jövőt hitet reményt és szeretetet barukh a leprások völgyére gondol ahol most mindenki életveszélyben éli a mindennapjait mert a gonosztevők kórházak helyett stadionokat építettek mint a rómaiak a ben hurban akkor amikor még volt pénz is és idő is felkészülni akkor amikor azt a földet még magyarországnak hívták nem a leprások völgyének ... az a csont a mellkasa felső részén feszíteni kezd és barukh alig kap levegőt ... ne gyertek ide! kéri sosáná barukhot a telefonban kisfiam ne gyertek ide! pedig már egy éve nem látták egymást egy hete volt pont egy éve Comments are closed.
|
témák
All
|